2020.04.29.

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) honlapján és itt, a projekt honlapján is, a múlt hónapban beszámoltunk két ragadozómadár-mérgezéses esetről. Azóta két újabb helyszínen történt feltételezett mérgezés, a toxikológiai vizsgálat még folyamatban van.

Nagykálló, Újfehértó, Bihartorda és Kaba külterületén összesen 2 példány fokozottan védett rétisas és 1 példány parlagi sas, illetve védett fajként 20 példány egerészölyv, 1 példány barna rétihéja, 1 példány héja, 1 példány holló és 1 példány vetési varjú tetemét találta meg Igazgatóságunk Természetvédelmi Őrszolgálata és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kutyás keresőegysége. A védett és fokozottan védett madárfajok természetvédelmi értéke összesen 3.700.000 Ft.

Elpuszult parlagi sas (Fotó: Monori György). 

A mérgezés alapos gyanúja a tetemek megtalálásakor azonnal felmerült, ugyanis a madarak az egyes helyszíneken egymáshoz közel, előrebukott testhelyzetben és görcsbe szorult lábujjakkal  feküdtek a földön, látható külsérelmi nyomok nélkül. A tetemek körül a bihartordai helyszínen mindenhol szarka és dolmányos varjú maradványokat, egy helyen pedig egy feltört házi tyúk tojást találtunk. A kabai helyszínen a tyúktojásokat minden esetben vadászati célú csapdák mellett találtuk meg, Újfehértónál az elpusztult madarak mellett állati zsigerekre bukkantunk. Mindezek mérgezés esetén csaliként és forrásként szolgálhattak.

Az egerészölyv teteme görcsös testtartásban (Fotó: Monori György). 

A mérgezéses esetekben leggyakrabban használt neurotoxin a karbofurán, amely erősen mérgező hatású, inszekticid karbamát típusú növényvédő szer hatóanyag, rendkívül gyorsan fejti ki hatását és szinte azonnali halált okoz.  A szer a mérgezett tetemből táplálkozó állatokat is elpusztítja, ezért különösen veszélyes az élővilágra nézve. Ezt a hatást jól érzékelteti, hogy a fenti esetekben nemcsak védett és fokozottan védett fajok pusztulását észleltük, hanem egyéb, nem védett és vadászható madár- és emlősfajokét, sőt még házikedvencekét is. Figyelembe véve a tetemekkel esetlegesen kialakuló közvetlen emberi kontaktot és a vadhúsfogyasztást, a mérgezéses esetek humánegészségügyi kockázatot is magukban hordozhatnak. A karbofurán tartalmú szerek használata és forgalmazása 2008 óta tiltott  Magyarországon.

Egy szarka és egy egerészölyv teteme egymás mellett

Az esetekre lakossági bejelentések és az Őrszolgálat munkája során derült fény. Mind a négy helyszínen kértük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kutyás keresőegységének segítségét. A kutyák speciális kiképzésben vettek részt, a terepi munka közben folyamatos mozgásban vannak, kiváló szaglásukkal keresnek és azonnal jeleznek, amint dög vagy méreganyag jelenlétét észlelik. Deák Gábor és a két tetem- és méreg keresőkutya, Falco és Carlo alaposan átkutatták a helyszíneket, a megtalált tetemek és bizonyítékok jelentős része az ő munkájuknak köszönhetően került elő.

Deák Gábor és Carlo, a keresőkutya munka közben (Fotó: Monori György).

Falco és Carlo az általuk megtalált madarakkal, mint bűnügyi bizonyítékokkal Újfehértó határában (Fotó: Barna Péter). 

Az Őrszolgálat munkatársai a kabai eset kivételével a helyszínről értesítették a rendőrséget, három esetben helyszíni szemle, egy esetben pedig bűnügyi nyomrögzítés is történt. A helyszíneken talált tetemekből és a tojásból vett minták egy része még toxikológiai vizsgálatra vár, az újfehértói helyszínen begyűjtött tetemek és zsigerek vizsgálati eredményei a napokban megérkeztek. A Nébih Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatósága által kiadott vizsgálati eredményközlés szerint a tetemek és a zsigerek mindegyike tartalmazott karbofuránt. A mérgezés gyanújának beigazolódásával az ügyben megvalósult a természetkárosítás, az orvvadászat, a méreggel való visszaélés és az állatkínzás bűncselekménye.  A másik két helyszínen begyűjtött tetemek és minták még laborvizsgálatra várnak. Igazgatóságunk mindhárom esetben büntető feljelentést tett, a nyomozó hatóság már dolgozik az elkövetők felkutatásán.

A hazánkban megmaradt természetes vagy természetközeli élőhelyeknek és életközösségeiknek számtalan nehézséggel kell szembenézniük a klímaváltozástól kezdve az élőhelyek zsugodorásán és eltűnésén át a legkülönfélébb emberi beavatkozásokig és hatásokig. A ragadozómadarak szándékos pusztítása az utóbbi években sajnos ismét egyre növekvő esetszámmal jelentkezik. E rendkívül káros tevékenység megakadályozása érdekében a Helicon LIFE folytatásaként elindult és jelenleg is folyamatban van a PannonEagle LIFE+ Európai Uniós projekt (2. link), melyben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, mint fő kedvezményezett, Igazgatóságunk pedig mint partner szerepel. A projekt nemcsak a mérgezéses és lelövéses esetek felderítésére és a hatósági protokollok kidolgozására koncentrál, hanem a témához kapcsolódó érdekcsoportokkal (vadászokkal, gazdálkodókkal és állatorvosokkal) történő egyeztetésekre és szemléletformálásra is, illetve kiemelten foglalkozik a sérült, de életben maradt egyedek ellátásával és lehetőség szerinti repatriálásával és sas- és apróvadbarát élőhelyfejlesztésekkel is.

Bízunk benne, hogy a természetvédelem erőfeszítéseinek nyomán idővel általános társadalmi szemléletté válik a ragadozómadarak ökológiai rendszerekben betöltött szerepének és fontosságának pozitív megítélése és fennmaradásukat nem veszélyezteti többé értelmetlen és oktalan pusztítás.

Lisztes Anna és Monori György
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság