Ragadozók a sasok étlapján

A vadgazdálkodók szemében a ragadozómadarak elsősorban, mint a "hasznos" apróvadfajok kártékony pusztítói jelennek meg. Nem is gondolnánk, hogy a tápláléklánc csúcsán lévő ragadozómadarak – hazai viszonylatban főleg a parlagi és a rétisas – gyakran a vadászható dúvadfajok, leginkább a varjúfélék, időnként pedig az emlős ragadozók egyedeinek a leghatékonyabb természetes vámszedői.

A ragadozók – ha tehetik – mindig a legkevesebb energiabefektetéssel és a számukra legkönnyebben elérhető zsákmányállatokat választják. Emellett már több nemzetközi vizsgálat is kimutatta, hogy a csúcsragadozók előszeretettel fogyasztják vagy pusztítják el a táplálékláncban eggyel alattuk elhelyezkedő ragadozókat (ún. „mezopredátorokat”), ezzel is csökkentve a táplálékért és búvóhelyekért velük folyó versengést.

Hazánkban a fészkekben magukra hagyott fiókák és a frissen kirepült, még kevéssé tapasztalt fiatal dolmányos varjak, szarkák és fülesbaglyok, valamint a ragadozómadarak közül leginkább az egerészölyv és a vörös vércse fiatal példányai is gyakran szerepelnek a sasok étlapján. Nem véletlen, hogy a varjúfélék és a kisebb termetű ragadozómadarak is hangos lármával hívják fel a figyelmet és próbálják elkergetni a sasokat. A parlagi sas védelemmel foglalkozó szakemberek rendszeresen gyűjtik a faj fészkei és kiülőfái alatt található táplálékmaradványokat és köpeteket, amelyekből megtudhatjuk, hogy mivel táplálkoznak a hazánkban fészkelő saspárok.


Táplálékmaradvány-gyűjtés parlagisas fészek alatt a Hevesi-síkon 2016. júniusában
(Fotó: Horváth Márton).

Az idei táplálékelemzések előzetes eredménye azonban még a szakértőket is meglepte. Az elsőként meghatározott  535 zsákmányállat között a korábban fő tápláléknak számító hörcsög mindössze négy (0,75%), az ürge pedig egyetlen (0,19%) példányban került elő! A riasztóan alacsony számok mögött természetesen nem a sasok ízlésének változása, hanem ezen fajok drasztikus állománycsökkenése áll. Ezzel szemben a dolmányos varjú és a szarka aránya összesen meghaladta a 20%-ot, utolérve ezzel az első helyen szereplő mezei nyulat.

De voltak extrém példák is a ragadozófogyasztásra. A Jászságban egyetlen parlagisas-fészek alatt legalább hat barna rétihéja maradványát találták meg. Hasonló volt a tapasztalat Oroszország samarai régiójában is, ahol a hazai szakemberek parlagi és pusztai sasok jeladózása során sok hamvas rétihéja mellett például molnár görényt is találtak a fészkekben.


Rétihéja és varjú zsákmány maradványai parlagisas-fészek alatt -  Oroszország, Tatárföld,
2016. július (Fotó: Horváth Márton).


Erdei fülesbagoly, szarka, dolmányos varjú, réce és galamb tollmaradványai parlagisas-fészek
alatt - Jászság, 2016. június (Fotó: Horváth Márton).


Szarka és dolmányos varjú tollmaradványai parlagisas-fészek alatt - Jászság, 2016. június
(Fotó: Horváth Márton).


Parlagisas-fészek alatt talált barna rétihéja maradvány a Jászságban
2016. augusztusában (Fotó: Fatér Imre).


Molnár görény zsákmány pusztaisas-fészekben - Oroszország, Orenburg régió, 2016. július
(Fotó: Horváth Márton).

Ez is azt mutatja, hogy csúcsragadozók hamar felismerik és ki is használják a természet adta lehetőségeket. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által a HELICON LIFE+ és a RaptorsPrey LIFE+ projektek keretein belül vizsgált táplálékmaradványok összetételéből hamarosan várható egy részletes összegzés, amelyről újra beszámolunk majd.

 

Deák Gábor – Horváth Márton

 

Copyright 2003–2017. Budapest – imperialeagle.hu – All Rights Reserved